Vasbeton előregyártás a harmadik évezred küszöbén

2002.01.05 18:07
Polgár László

Az ezredforduló társadalmi változásai a vasbeton szerkezetek előregyártásában is nagy változásokat hoztak. A folyamat már akkor elindult, amikor mélypontján volt a magyarországi előregyártás.
A rendszerváltás idején a "panelt" is a szocialista társadalmak egyik kidobandó termékének tekintették. A házgyárak termelése leállt, a Magyarországon különösen nagy hagyományokkal bíró vasbeton elemgyártást sokan már el is temették. A folyamat a 80-as évek közepén elindult, s része volt benne a nyugati tendenciáknak is. A monolitikus vasbetonépítés technológiai változásai lehetővé tették egyrészről, hogy a monolit vasbetonépítés újra felvegye a versenyt az előregyártással, másrészről a társadalmi elvárás az emberközpontú építészet iránt szintén kedvezett a monolit vasbeton építésmódnak.
Az ezredfordulóra újból változni látszanak a tendenciák. Az EU tagországok statisztikai mutatóiból ma az derül ki, hogy az építési dekonjunktúra idején a monolitikus vasbetonépítés jelentősen csökken, miközben az előregyártás új virágzásnak indul. A mai előregyártás lényegesen különbözik a húsz évvel ezelőttitől, lényeges elemeit érdemes közelebbről is megvizsgálni.

1. Alkalmazott anyagok

A vasbetonépítés anyagai között a fő alkatrész, a beton változott a legtöbbet. A képlékenyítők újabb és még újabb generációi, a mikroszilika és más kiegészítő anyagok alkalmazása, a betonok belső tulajdonságainak elektro-mikroszkópikus vizsgálata összességében azt eredményezték, hogy mintegy 20 év alatt a betonok átlagos szilárdsága kétszeresére növekedett. A "nagy ugráshoz" hozzájárult a kutatások nemzetközivé válása s az információtechnikai forradalom. Az amerikai vagy japán eredmények éppoly gyorsan itt voltak Európában, mint az EU-n belüli egyes országok eredményei. S egy olyan épületszerkezeti anyag pl., melynek szilárdsága 20 év alatt megduplázódik, alapjaiban változtatja meg a szerkezeteket.
A magasabb betonszilárdságok a monolitikus vasbetonépítésre is jelentősen kihatnak. Ilyenek pl. a toronyépületek szerkezetei, ahol az acélszerkezetektől hódít el területet a beton. Mára mégis úgy tűnik, hogy a "betonforradalom" az előregyártásra hat ki leginkább. A magasabb betonszilárdságokkal szinte szükségszerűen együtt jár a szálbetonok alkalmazása a rideg beton szívosabbá tételére; a feszítés, mint a magasabb acélszilárdságok kihasználásának egyedüli lehetősége a vasbeton szerkezeteknél. A különböző műanyag szálak részben a hagyományos acélt is felváltják, így ma már a "vasbeton" elnevezés helyett egyre inkább "csak" betonszerkezetekről beszélhetünk.

2. Az információ-technika fejlődésének hatása

A vasbeton előregyártás egyik hátrányos tartozéka volt a nagy szériákra való törekvés. Az előregyártás nagy eszközigénye csak nagy sorozatok mellett térült meg. Ez volt az egyik oka, hogy típusszerkezetekben kellett gondolkodnunk, így keletkeztek pl. a sokat szidott típus lakótelepek. A számítógépek alkalmazása lehetővé tette az építészeti igényekhez igazodó gyártást. A robotok számára minden elem új elem, függetlenül attól, hányszor ismétlődik. A tervezés és gyártásirányítás integrálódása vezetett oda, hogy - természetesen bizonyos korlátok között - ma már nincs olyan nagy jelentősége a szérianagyságnak, mint korábban.
Az üreges födémelemek gyártósorain naponta változhat a típus (160, 200,265, 320, 400 mm vastagság), tetszőleges a hossz, lehet ferde a végződés, stb. Az elemes födémek robotizált gyártása tette lehetővé, hogy ez a típus a sík vasbeton lemezek építési piacának 50-60 %-át uralja egyes EU országokban. A monolit vasbeton falaktól is egyre nagyobb részt hódítanak el a részben előregyártott elemekkel készült falak (három rétegű fal? - még nincs rá általánosan elismert magyar kifejezés).
A nagyobb vázszerkezetek előregyártásánál - csarnokszerkezetek, hidak - is nagy a változás.
A nagyobb betonszilárdságok miatt a szerkezeti elemek súlyát csökkenteni lehetett, így ma már a 25-35 m fesztávolságok tartományában is gyakori a 200-300 km-re történő szállítás. A feszített szerkezetek számítása, méretezése, hála a számítógépeknek, másodperceket vesz csak igénybe, míg ez 20 évvel ezelőtt még fáradságos tervezési munka volt.

3. A globalizáció hatása

Azzal, hogy a szellemi munkában gyakorlatilag teljesen megszűntek a határok, az egész műszaki tervezési tevékenység megváltozott. Ma már csak a szabályozások elmaradottsága jelent korlátot. A CEB és a FIP által 1968-ban kezdeményezett, első megfogalmazásban 1970-ben megjelent Model Code az egész földkerekségre irányozott elő egységes méretezési eljárásokat. A fáradságos munka az ezredfordulóra érett be, legalábbis Európában. Az EU szabványosítási folyamata során 2001-ben kiadásra került az EN 206-1 szabvány, s ez minden betonszerkezet határok nélküli tervezésének előfeltétele. Bárhol folytak kutatások, készültek számítások, méretezések, tervek Európa országaiban, értelmezni, értékelni tudjuk az eredményeket. Ez olyan fejlődést tesz lehetővé a betonszerkezetek területén, melynek hatását ma még nem is tudjuk teljesen felmérni.
A monolit vasbetonépítés az építés helyéhez kötött, azonban az előregyártás átlépi már a nemzeti határokat. Ma már szinte minden magyar előregyártó dicsekedhet export szállításokkal (ASA Romániába, Ausztriába; Ferrobeton Romániába, Horvátországba, Belgiumba; Pfleiderer Romániába, Németországba és így tovább), a vasbeton előregyártott elem (jobb híján maradunk a vasbeton elnevezésnél) épp oly ipari termékké vált, mint más iparágak termékei.
A fejlődést jól tükrözi az ulmi előregyártási konferencia néhány hangzatos témája:
" innovatív építőanyagok a beton előregyártáshoz: tapasztalatok az öntömörödő betonokkal, öntömörödő könnyűbeton, szálerősítésű öntömörödő beton, textil vasalású betonok, ultramagas szilárdságú betonok (UHPC), integrált kötőanyagok az öntömörödő és ultramagas szilárdságú betonokhoz.