A szakmunkaerő helyzete az építőiparban
E-mail a MÉÁSZ-tól: kérik véleményezni a „Szakmunkaerő helyzete az építőiparban” c. tanulmányt.
Gondolván, megkímélem magam a képernyő nézéstől, nosza, nyomtatás – meg sem áll a nyomtató 106 oldalig. Na, ha már így történt, elolvasom. Remek tanulmány, mindenben igazuk van, bár ezt egyszerűbben is le lehetett volna írni:
- katasztrófális a helyzet az építőipari szakmunkás képzés területén
- a sok hivatalban dolgozók úgy szaporodnak, ahogy fogynak az építőipari szakmunkások
- menesszék minél előbb az oktatási minisztert és a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert
- menesszék ezen minisztériumok ill. alájuk tartozó hivatalok munkatársainak legalább a felét.
Ha ezt el lehetne érni, még lelkes is lennék, fele bürokrata esetén talán fele lenne az építési tevékenységünk hátráltatása is, és mint a tanulmányból kiderül, a sok bürokrata, csak ártott a szakképzésnek, ártott az építőiparnak.
Gyors számolás: ha elbocsátanak 20 000 bürokratát, évente csak 5 millió Ft/fővel kalkulálva is mindjárt megtakarítható 100 milliárd Ft, további károkozásuk 100 milliárd, máris 200 milliárddal több marad az országnak. Igaz, ebből le kell vonni a munkanélküli segélyeket – a bürokraták nem tudnak az építőiparban szakmunkásként elhelyezkedni, régen elvesztették termelő képességüket.
De ne legyek egyoldalú, szétnézek a net-en.
https://members.teleweb.at/i.bessenyei/nszi-magy.htm
egy a Bessenyei István számos oktatással kapcsolatos írásából. Ez csak 4 oldal, és sokkal élvezetesebb olvasmány mint az előbbi: „Munka, szakma, termelés”.
A többi vagy 40 hasonló témakörű, NSZI vonzáskörű írást nem sorolom fel, ezek is kiváló tanulmányok, kár, hogy az illetékesek nem olvassák.
Legyen valami a civil szervezetekről is:
www.mkik.hu/download.php?id=287
„A szakképzés erősítése – a jövő biztosítása”. Németországi szakképzési tanulmányút tapasztalatai (95 oldal!).
Milyen kár, hogy a minisztériumokat, hivatalokat nem lehet úgy eladni, mint a vállalatokat. Bevezetnék az EU-ban már bevált szakképzési módszereket, elég lenne a harmada személyzet, versenyképes lenne a magyar szakképzés, mint ahogy a külföldi kézbe került vállalatok.
De nem így történik. A magyar tulajdonú vállalatok fogynak. A külföldi tulajdonú cégek saját szakképzést folytatnak – a dedós szintre süllyedt magyar szakképzésnek úgy sem vehetnék hasznát.
Schréder Mihály – Krausz Zoltán – Saád Tamás – Makra Magdolna – Dr. Hargitai László: nincs nekem semmi bajom veletek, megdolgoztatok a tanulmányotokért ugyanúgy, mint a többi sok tucat személy, akik szeretnék megreformálni a magyar szakképzést. Csak nálunk az ipariban aki nem tud versenyképes árut produkálni, azt megsemmisíti a piac, nálunk nem elég sokat dolgozni, nálunk szükséges az eredményesség.
Hogyan néz ki ma a MÉÁSZ egyik tagszövetségénél, a MABESZ-nél a helyzet? Magyar Betonelemgyártó Szövetség, a mögötte lévő tagvállalatok, ca. 300 000 m3 beton és vasbeton terméket állítanak elő, mintegy 20 milliárd Ft értékben, mely beépítés után ca. 30 milliárd Ft értéket képvisel. Ezt a terméktömeget ca. 1250 fizikai dolgozó állítja elő, melyek közül ca. 600 fő a szakmunkás, ezeknek is a fele külföldi (erdélyi, vajdasági, szlovákiai magyar, de sok román, ukrán stb. nációjú dolgozók).
Hogy mi is az egyes dolgozók szakképesítése, majdnem közömbös, többnyire betanított munkát végeznek az üzemekben. Olyan gyors a technológiák fejlődése, hogy a dolgozókat mindig az üzemeknek kell megtanítani az újabb és újabb technológiákra. Nyilván csak az ostoba bürokraták tudják a FEOR, TEÁOR, OKJ, SZJ fogalmakat kezelni, nem pedig a termelés. A bürokratákat nem érdekli a termelés, a termelést nem érdekli, mit csinálnak a bürokraták, mindkettő érdeke, minél távolabb legyenek egymástól.
Amelyik szakmunkás a régi szakmunkás értelmezésben kicsit jobb, abból lesz (lenne) a művezető, az egyik legkeresettebb foglalkozás. A főiskolákat, egyetemeket végzettek és a fizikai dolgozók közötti kommunikálásra egyre kevesebben maradnak. A bürokraták közben elsődlegesen a művezetőkre vadásznak, mint a munkahelyeken elérhető kommunikáció képes vezetőre (kommunikáció a „nadrágos emberek” és a fizikai dolgozók között).
Az állam nem jó gazda, hallottuk a rendszerváltáskor, az állami vállalatok privatizálásakor. Kevesebbet hallunk arról, hogy az állam rossz gazda az oktatásban is! Ha megnézzük, kik tesznek manapság a szakmunkásképzésért, első helyen áll az IPOSZ, majd az ÉVOSZ, MKIK és így tovább, tehát a vállalatok érdekképviseletei. A kiindulási tanulmány lebecsüli ezek szerepét, jó bürokratához méltóan az állami szerepet erősítené, természetesen a tanulmánykészítők és hasonlók vezetésével. Nem megy ez így, gyerekek, majd ha felléptek vállalkozóként, ha a piaci megmérettetésben oktattok, és sikereket értek el, akkor írjátok meg ajánlásaitokat. Enélkül bármilyen szépen is fogalmaztok, Ti is csak a parazita bürokrata réteget dagasztjátok.
Németországban nagy sláger Hans-Werner Sinn: Megmenthető-e még Németország (Ist Deutschland noch zu retten?) könyve. De jó lenne, ha sokan olvasnák, de még jobb lenne, ha valaki megírná, hogyan lehetne még Magyarországot megmenteni. Az első antibiotikum, amiről sem Gyurcsány sem Orbán nem beszél, felére csökkenteni az államapparátust, az állami hivatalokat, a képviselő házat, a parazita bürokraták társadalmát!
Le a Kucserákkal!
Szakmunkás képzés 2005-ben Magyarországon? Olvasom a hirdetést: Ács-állványozó szakmunkás képzés, 2 x 1 félév; 99 000 Ft/félév, heti 1 alkalommal iskola, gyakorlati képzés a vállalatoknál.
Aki csak egy kicsit is tájékozott az ilyen tanfolyamokban, gyorstalpaló iskolákban, könnyen elképzelheti, miről is van szó:
ca. 2 x 12 x 8 x 0,45 óra tényleges tanítás, azaz ca. 86,4 óra; vizsgáztatás, tehát ca. 2000 Ft/óra a szokásos tarifa. Ha sikerül összehozni vagy 15 pácienst, az már nagyon jó boltnak számít. Mit kap érte a páciens? Leginkább papírt, és a papíroknak a bürokráciában nagy értéke van (persze kék tollal aláírás, pecsét, ezt szeretik a bürokrata társadalmak, Ukrajnában még arra is ügyelnek, hogy a pecsét kék színű legyen – újabb bolt a színes nyomtatók üzemeltetőinek).
Hogy azután ténylegesen szükség van-e ilyen szakmunkásokra? A bürokraták kitalálhatják, hogy még azt is nézik, hány szakmunkást foglalkoztat a vállalat, akkor nagy érték lehet a papír!
Papír! Papír! Papír! Tartalom? Ugyan kérem, most nem olyan időket élünk!
Nemzeti Felnőttképzési Intézet NFI www.nfi.gor.hu
Memorandum az egész életen át tartó tanulásról (28 oldal)
1993 évi LXXXVI törvény a szakképzésről (l3 oldal)
Hogyan néz ki a valóságban a munka világa? Az egyik legújabb sláger a „kockázatértékelés”. Már nem a szakma oktatása a fontos, hanem a Brüsszelben kitalált új módszerek oktatása. Mi ez a „kockázatértékelés” csudabogár? Eddig a munkavédelmi szabályokat oktatták, mondván, ha azokat betartja valaki, megtette, amit elvár a társadalom. Természetesnek lehetett felfogni, hogy akik a munkavédelmi szabályokat megfogalmazták, azok megtették előzőleg a kockázatértékelést. A munkahelyen pl. nagy a kockázata annak, hogy valakinek a fejére esik valami, ezért a jogszabály előírta, kötelező a munkavédelmi sisak viselése. Függetlenül attól, fenn áll-e a kockázata, valakinek a fejére esik egy tárgy, vagy sem. Példa a közlekedésből: a tilalmi táblák útmutatását be kell tartani, függetlenül attól, fenn áll-e a tényleges kockázat vagy sem. A rendőrök rendszerint ott ellenőriznek, ahol nem áll fenn a tényleges kockázat, mint ahogy a munkavédelmi ellenőrök is előszeretettel ott ellenőriznek, ahol nem áll fenn a kockázat (a dolgozó nem hordja a sisakot, ahol egyáltalán nem áll fenn a tárgy fejre esésének veszélye: itt érdemes a büntető cédulákat osztogatni, a bürokrata nem végez kockázatelemzést).
Na, de jön az új szemlélet: függetlenül attól, mit mond a KRESZ, mit mond a munkavédelmi jogszabály, vezess balesetmentesen, dolgozz balesetmentesen, tehát mindig vedd figyelembe a tényleges kockázatot.
Ílymódon a munkavállaló kettős prés alá kerül
- jogszabályok
- tényleges tartalom
És ha ezek egymásnak ellentmondanak? A bürokrata válasza: mindkettőt be kell tartani!
Egy példa: ha a dolgozó akkor is viseli a sisakot, amikor nincs fejsérülés kockázata, növekszik a gutaütés kockázata.
A bürokrata kettős büntetést szab ki:
- büntetés, mert nem viseli a dolgozó a sisakot
- büntetés, mert viseli a dolgozó a sisakot
Ismerős a téma: jobb felől üt, nekem fütyül, bal felől üt, nekem fütyül, elmehetnek!
Ki lehet váltani a kétszeri büntetés egyszeri, jóval kevesebb fizetéssel is, kis csúszópénz, csak ne tudjanak róla. És máris elintézett a dolog, ismerős a korrupt rendőrök esete.
Csak rémálmok? Tessék egy kicsit szétnézni a munkahelyeken. Miért kell a munkahelyi vezetőknek kockázatelemzésekkel foglalkozni, miért nem olvashatók a net-en a kockázatelemzései? 650 fős „vállalat”, 3,5 milliárd költségvetéssel.
Nézem a két főfelelős életrajzát:
Magyar Bálint Csizmár Gábor
Oktatásügyi miniszter Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi miniszter
1977 – Ellenzék, SZDSZ, 1978 – KISZ, MSZP,
egyetemen,hivatalokban kutató, stb. képviselő, stb. szóval bürokrata,
szóval bürokrata, talán sosem látott szakmunkást talán sosem látott közelrőlközelről szakmunkást
Nekik ketten kellene a szakmunkás képzést megoldaniuk? Röhögnöm kell! Vagy sírjak inkább? És véleményezzem a magas színvonalú szakmunkásképzésről szóló tanulmányt!
Humán Erőforrás Operatív Program HEFOP
www.hefop.hu
Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda
Társadalmi Szolgáltató Kft (ESZA Kht)
www.esf.hu
Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága
www.omai.hu
Foglalkoztatási Hivatal
www.afsz.hu
és így tovább, vagy 100 web cím.
Hír: „A HEFOP 3.2 központi programját a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), Az Apertus Közalapítvány valamint az Educatio Kht együtt dolgozta ki. A konzorciumvezető feladatokat az NSZI látja el. A Központi Program keretösszege 5,295 milliárd Ft. A partnerek 2004. október 18-án aláírták a központi program támogatási szerződését.”
Vélemény: ebből a programból is jut a betonépítő szakmunkás képzésre, legalább sikerül összehozni 50 tanulót az országból (romákat és csökkent munkaképességűeket); egy-egy sós kifli 15 Ft/db x 50 fő = 750 Ft, azaz az 5,295 milliárd Ft-nak legalább 1,42 x 10-7 része.
Jellemző a HEFOP eddigi pályázatainak értékelése:
1.3.1 Nők munkaerő piacra történő visszatérésének ösztönzése
76 projektterv 26 nyertes 600 millió
2.1 Hátrányos helyzetű tanulók
2.1.2 54 pályázat, 8 nyertes, 300 millió
2.1.3 80 pályázat, 32 nyertes, 473 millió
2.1.4 23 pályázat, 23 nyertes, 1000 millió
2.2 Társadalmi befogadás segítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével
46 pályázat, 30 nyertes, 594 milliárd
2.3 234 pályázat, 116 nyertes, 7 milliárd
3.1.2 Térségi iskola - óvoda
3.3 Felsőoktatás
3.4.2 Vállalkozói készségek
3.5.4 Felnőttképzés
4.1.2 Felsőoktatás
4.2.1 .
stb. Szakoktatásról nincs hír!
Jól elvannak a bürokraták a kézműves ipar nélkül (és szidják az építőipart, amikor a lakásukban nem stimmel valami).