Beszélgetés Polgár Lászlóval - Beton újság XXI. ÉVF. 9-10. szám - 2013. szeptember - október
Beszélgetés Polgár Lászlóval
KISKOVÁCS ETELKA főszerkesztő
Az alábbi riport abból az alkalomból készült, hogy Polgár László a 2013. évi Építők Napja központi ünnepségén Lecher Ödön díjban részesült. A díjat az ÉVOSZ alapította kivitelező építési vállalkozásokban résztvevő személyek személyre szóló elismeréseként, amelyet hosszabb időszakon át végzett kimagasló, példamutató munka alapján lehet elnyerni. Gratulálunk a szakmai elismeréshez!
- Ön az ASA Építőipari Kft. volt műszaki ügyvezetője, jelenleg nyugdíjasként műszaki tanácsadó. Mióta dolgozik a cégnél? Hogyan alakult a szakmai pályája?
Nagy meglepetés volt a számomra a Lechner Ödön díj, amit az építők napi ünnepség alkalmából kaptam. Nyilván véletlen volt, hogy szinte a hetvenedik születésnapomon adták át. Ugyan ma már „csak” mint nyugdíjas műszaki tanácsadó dolgozom az ASA Építőipari Kft. részére, de lényegében 47 éve mindig ugyanazt csinálom, szolgálom a magyar vasbetonépítést. Rövid másfél éves IPARTERV kitérőtől eltekintve 26 éven át a 31 sz. ÁÉV dolgozójaként (üzemvezető, építésvezető, gyártmánytervező, főtechno lógus, műszaki igazgató), majd 18 éven át az ASA Építőipari Kft. műszaki ügyvezetőjeként terveztem, kiviteleztem, oktattam a vasbeton építést. Tíz éven át egyben a PLAN31 Mérnök Kft. ügyvezetője is voltam. Számomra a tervezés és a gyártás, kivitelezés mindig összefonódott, az építés elválaszthatatlan részei voltak. Előregyártott és monolit vas beton, leginkább a vegyes szerkezeteket szerettem.
- Adódtak-e nagy kihívások az évek során?
Kerestem a kihívásokat. Vagy a kihívások kerestek meg? Mestereim, Mokk László, Lőke Endre, Watzek Miklós híres újítók, újdonságot kedvelők voltak. A szocialista rendszerben is bőven adódtak kihívások, de a piacgazdaság még gyorsabban hozta a különleges feladatokat egymás után. GUARDIEN Orosháza, SUZUKI autógyár Esztergom, PHILIPS Székes fehérvár, ADA Körmend bútorgyár a rendszerváltás utáni új világ kezdetei voltak. Metro áruházak, Tesco, Auchan, Praktiker, Ázsia Center, áruházak tömege. Majd jöttek az ipari létesítmények, AUDI, MERCEDES autógyárak, mind új kihívások voltak.
- Honnan meríti az energiát és a szakmája iránti lelkesedést, amit folyamatosan megtapasztalunk?
Amikor az egyetemet végeztem, akkor a magyar vasbeton építés fénykora még tartott. Az 50-es, 60-as években a magyar vasbeton építés tele volt innovációkkal. A helyszíni előregyártás, a héjak építése előregyártva vagy monolitikusan, szinte kivétel nélkül nagyszerű egyedi épületek voltak. A Gnaedig – Mátrai iskolán nőttek fel az akkori hírességek, Lőke Endre, Pozsgai Lajos, Reisch Róbert, Polónyi István, Konc Tihamér és sokan mások. Szerencsém volt, ismertem őket, tanultam tőlük. Watzek Miklós, a 31 sz. ÁÉV főmérnöke legendás hírű volt a 70-es években, a cég sorra aratta a sikereket (házgyárak, cementgyárak, Alföldi Porcelángyár). Miután nem léptem be az akkori pártba, nem javasoltak vezetőnek. Szerencsém volt, így lehettem főtechnológus, beosztottak nélkül. Csak a szakmával kellett foglalkoznom. Még arra is volt lehetőségem, hogy többször Nyugaton is tanulmányozhattam a korszerű építést. Rendelkezésemre álltak a legjobb szakkönyvek, folyóiratok (németül tudtam ezeket olvasni). Egyedüli vágyam volt, felzárkózni szakmailag a Nyugathoz!
- Min dolgozik éppen? Mi foglalkoztatja mostanában?
A tipizált szerkezeteknek már a rendszerváltás véget vetett. A 90-es évek második felében, majd a 2008. évi válságig egyre javult az építési kereslet. A nagy konjunktúra egy kicsit háttérbe szorította a fejlesztéseket. Közben az információ technika rohamos fejlődése új világot hozott az építésben. A sztár építészek számára a korábbi álmok megvalósíthatóvá váltak (Gery, Zaha Hadid, Prix, Ricciotti).
A magyar építészek legkiválóbbjai nehezen találtak kivitelezőt álmaik megvalósításához. A kezdeti lépések (Angyal szoknya, borozó kupola, lásd Építéstechnika 2012. 9-10. számok) után a Nagyerdei Stadion. Végre igazi csemegének ígérkezett. A Bordás Péter által megálmodott stadion megépítése egy új korszak kezdetét jelentheti. Érthető, ha minden erőmmel támogattam, a stadiont olyanra kell megépíteni, amilyenre azt az építésze elképzelte. Azt persze a tender terv alapján még nem lehetett pontosan tudni, milyen nagy dologra vállalkoztunk. BIM gyártástechnológia, 3D ábrázolások, CNC gépekkel a sablon készítés, lézer szkenner, lézer projektor; csupa új fogalmak, eszközök. Kellett a megvalósításhoz a szabadalmaztatásra bejelentett konzol gyártástechnológia. A 45 cm átmérőjű, 23 méter hosszú, 5 szinten három irányban kiálló konzolokkal ellátott vasbeton pillérek, íves lelátó elemek, egészen különleges alakzatú vasbeton elemek – ezekből Európa egyik legszebb stadionját megépíteni nem kis feladat!
- Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
Nagyon szerettem volna a Polónyi vándor kiállítást elhozni Magyar országra. Polónyi professzor, mint Stefan Polonyi Németországban hallatlan nagy tekintélynek örvend. Legutóbb júniusban Berlinben találkoztam vele, a „Tragende Lienien, tragende Flaechen” (Tartószerkezeti vonalak, tartószerkezeti felületek) kiállításon. Egyik mondását sokat idézik: „Nem az a mérnökök feladata, hogy megmondják az építészeknek, ez vagy az nem valósítható meg, hanem azt kell megmutatni, hogyan valósítható meg”
Egyik kedves tanítványa, Klaus Bollinger úgy tartja, Polónyi Istvánnak köszönheti a karrierjét, mérnöki kibontakozását. Polónyi pedig Gnaedig Miklósra gondol így vissza.
Szeptember 1-én Frankfurtban megtekinthettem a Bollinger-Grohmann „ Hinter den Kulissen” kiállításukat („Ami a kulisszák mögött van”, a frankfurti Európai Központi Bank, a Loasenni Laerning Center és a Saud-Arabia Laerning Center megvalósításainak részletei, sok más mellett).
Kollégáim, családom rendkívüli ünneplésben részesítettek 70. születésnapom alkalmából. Egyik nagy ajándék a személyemre szabott honlap, valamint a külföldi kollégák által szerkesztett és kiadott könyv, a Határok nélkül évfordulós kötet Polgár László tiszteletére.
Mit szeretnék ezek után még tenni? Meghálálni azt a sok segítséget, támogatást, amit a kollégáktól, a szakmától és a családomtól kaptam.
Az építőanyagok közül a betonnak olyan nagy lett a népszerűsége, amilyen talán csak 100 évvel ezelőtt volt, amikor általánosan elterjedt. Szinte minden hétre jut egy-egy beton szenzáció. A már ismertebbek mellett most Rudy Ricciotti arab-francia építész kápráztatta el a világot a múzeum épületével.
Nagyon sajnáltam, hogy nem juthattam el a szeptember 8-ig tartott párizsi Rudy Ricciotti kiállításra. Úgy a frankfurti, mint a párizsi említett kiállításokban közös, hogy nem csupán az alkotásokat mutatják be, hanem betekintést adnak a műhelytitkokba is. Ezeket a titkokat az építészeti ismertetőkből nem tudhatjuk meg. Rendszerint rejtve maradnak a mérnökök, a gyártás és építés technológusok, pedig nélkülük nem valósulhatnak meg a nagyszerű építészeti elképzelések!
A párizsi Jean Bouin Stadion éppen befejezés előtt van. Sajnos, nem volt módunkban a debreceni stadion építése előtt tanulmányozni az elem gyártást, a kivitelezést.
A Nagyerdei Stadion már mutat közeledést a legújabb beton építészeti irányzatokhoz. Ezek a feszített, előregyártott pillérek C300 betonból készültek. Ismét bebizonyították, hogy a beton mint építőanyag, még nagyon sok újdonságot tartogat. A mi pilléreink a 23 m hosszukkal, 45 cm átmérővel, 5 szinten három irányban kinyúló konzolokkal szintén kivívták a világ elismerését!
Szerencse, hogy az amatőr fotósok rendre fektöltik a felvételeiket, így nyomon követhető az építés:
https://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=1586535
Most éppen a 22. oldalnál tartanak. Augusztus elején a véghajrában van a tribün szerelés, kezd ki bontakozni az íves sarok megoldás. Az íves lelátó elemek gyártása különleges kihívás volt. Hogyan tovább? Talán a Nagyerdei Stadion bátorságot ad további nagyszerű beton építmények megvalósításához!
Köszönjük az interjút. Nagyszerű munkákat, tartalmas kikapcsolódást, jó egészséget kívánunk a következő évekre!